Bepakoltam.....

Bepakoltam és útra készen állok...Készen állok tényleg? Hát nem hinném.....Mennék is meg nem is, na de holnap megyek. Legalabbis eddig úgy van....Elmegyek.....Aszem még fel sem fogtam....Távol mindenkitol az idegenbe... Hiányozni fogtok! Már megint mondom, de nem tehetek rola mert ezt érzem és ez igy is van.....Elmegyek.....Ez a szó számomra érthetetlen....Vajon meddig leszek ott? És hogy fog ott telni? Nah majd csak választ kapok ezekre a kérdésekre! Minden esetre majd fogok irogatni és beszámolok mindenrol....Tényleg elmegyek? Tényleg? Hát ugy néz ki...Nah abba kéne hagyam ezt a sopánkozást és valami hasznosat kéne csináljak, például tanulni a spanyolt....Aszem most egy új élet vár.....Brrrr! Szokatlan ez számomra! Nah jo asszem most zárom soraimat és legközelebb spanyolbol irok. Vigyázatok magatokra! És mégegyszer nagyon hiányozni fogtok!!!!!!!! Good Bye!!!!!!!!!!!

U.I : Majd jelentkezem!

Még egyszer...

Még egyszer, utoljára hintáztam egy jót a tegnap este, a  legjobb barátnömmel, Anitával. Na persze közbe egy mégjobbat beszélgettünk is, az élet rejtelmeiről. Szeretek vele beszélgetni, és szeretem hallgatni, ahogy mesél, ahogy áradnak belöle a szavak. Olyan nyugtató. Nagyon hasonlitunk egymásra, talan azért is egyezünk ilyen jol, mert egyforma az életünk, és ugyan az a cél fele haladunk mindketten....Oh! Nagyon szeressem és még annál is jobban fog hiányozni!!!!!!!:(

Hiányozni fogtok.....

:( Hát eljött a búcsú ideje is, mikor azoktol a személyektöl búcsútt kellett, hogy vegyek, akik közel állnak a szivemhez.... Nagyon fogtok hiányozni.....!!!!!!!!!!! Gondoljatok néha rám, és kérlek imádkozatok is értem! Én is fogok értetek! Vigyázatok magatokra! És a legfontosabb: Isten útjárol soha le ne térjetek!!!!!!!

Elbúcsúztam....

Vasárnap délutaán elköszöntem a gyülekezettöl... Fájó szivel tettem, mert nagyon fog hiányozni nekem a gyülekezet. Spanyolba csak román imaházba mehetek, és sajnos nem fogok mindent érteni, de hiszem, hogy Isten igéje ott is rámtalál, de oda is csak ritkán juthatok el mert messze van...Hiányozni fognak az énekek, a fuvos, az énekkar, az ifjuság, a  lánykör, a prádikaciók, egszoval minden. Már várom, hogy jöjek vissza... Ezekkel az igeversekkel búcsúztam: "Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok. Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be. A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká, Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen." 1 Péter 5:6-11

A lelkipásztor meg ezzel az igeversel köszönt el tölem ami számomra sokatmondó, és ekképpen szeretnék cselekedni:  "El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz." Józsué 1:8

Utolsó lánykör....

Tegnap este voltam utoljára lánykörön...:( Nagyon hiányozni fog nekem ez a kis csapatt. De remelem mikor haza jövök még akkor is fog müködni és folytathatom a látogatását. Nagyon épitö és tanulságos alkalmak szoktak lenni. Számomra bitos azok. Mindenkinek ajánlom. Jó társaság, jó hangulatt, jó témák amiket nagyon szeretünk bontogatni a legkisebb részekre is. A tegnap este Isten természete volt a téma. Olyan jó abba a tudatba élni, hogy Isten mindenütt jelenvaló, megértö, hosszútűrö, csodálatos, maga a szeretet, kreativ és sorolhatnánk a végtelenségik mert Ő mindenek a feje. Nem csak egy részecskéböl áll, Ő a minden. És Istan maga, a mindenható foglakozik velünk bünösökkel, annak ellenére, hogy tudja hol és mikor vétkezünk, és azt is tudja hogy a jövöben hogyan fogunk élni és Ő mégis szeret. Hát nem csodálatos? :)

Ihlet.....

Néha mikor gondolkodok valamin vagy foglalkoztat egy dolog, olyankor sokszor jönnek a gondolatok, az ihlet, és szeretem leirni. A mult héten kedden nagyon szomorú lettem a családom miatt. Gyültek bennem a kérdések. Ifin csak rá tudtam gondolni... Ebböl kifolyolag, ott ifin irtam egy verset. Muszály volt leirnom ami bennem volt. És uttánna jobb lett, megkönyebültem. A versem igy szol:




Sok "miért?"  

Miért nehéz a kereszt,
Amit Isten a válamra tett?
Miért ily mostoha az élet,
És miért ily sötét?

Annyi kétség, fájdalom...
Krisztusom! Tovább nem birom!
Jöj! Téged hivlak,
Könyits a terhemen!

Tudom, te nem igértél
Fájdalom nélküli útat.
De tudom bármi ér,
Te velem vagy!

Néha nehéz, néha fáj,
S a könnyeim patakká váll.
Istenem kérlek légy velem,
És erösits meg a szenvedésben!

Pesztrálkodás vége...

Ma volt az útolso napom a pesztrálkodásban, ugyanis nem még ügyelek többet Eunikara. Hogy miértt is? Azért mert elutazom Spanyolországba. De ott folytatom a pesztrálkodást hisz a kis unokaöcsémre fogok ügyelni!:)Alig várom már, hogy lássam, hisz már több mint 1 éve nem lattam...Nagyon hiányzik már. De viszont Eunika is fog hiányozni! Nagyon megszerettem. Aranyos gyerek nagyon.... Nah de voltak rossz perceink is természetesen hisz gyerek és nem tudja még, hogy mit szabad és mit nem. Sebaj, igy legalább begyakorolom magam arra az idöre mikor nekem is lessz saját gyerekem. Habár egy gyerek se egyforma, mindegyikhez mas modon kell közeledni, de azért már egy kis tapasztalattal fogok rendelkezni.....

MÉG TÖBBET, TŐLED

Még többet Tőled, még többet,
Hadd éljek úgy, ahogy Te, add meg nekem.

Hadd értsem szavad jobban és tegyem a Te akaratod, Uram, még többet.

Refr.:

Te vagy az Úr, nagyon szeretlek én,
Gondot viselsz rólam szüntelen,
Senki sincs Hozzád hasonló, Uram.

Olyan vagy Te, mint egy igaz barát,
Tudod jól szívem minden gondolatát.
Adj nekem többet magadból, még többet!

   

                                                      (Egyik kedves énekem)

Rákellett, hogy jöjek, hogy hiába minden fáradozás, küzdés, tervezgetés ha Isten akaratával nem egyezik meg. Ha Isten más útat szán nekünk hiába minden tusakodás, nem kerülhetjük ki. El kell fogadjuk, azt az útat amit Isten szán nekünk, és oda kell menjünk, ahol Ő szeretne minket látni, és nem oda ahová mi szeretnénk menni, mert abból úgyse  sülne ki jó. Isten nem rossz útat szánt nekünk, csak is jót. Néha tán nehéznek tünik, de soha ne feledjük el, hogy Isten velünk megy, ha megkérjük, hogy legyen az útitársunk. És ha Ő velünk van akkor nincs mitöl féljünk, hisz a legnagyobb kisér el, maga Jézus Krisztus a Mindenható!

Számodra kicsoda Krisztus?

Krisztus neked is felteszi a kérdést: kinek tartasz engem? Õt nem érdekli, hogy mások Illésnek hiszik vagy profétának, egynek a sok közül, mert Õ most egyedül a te véleményedre kíváncsi. Nem beszélhetsz mellé: látja gondolataidat. Számodra kicsoda Krisztus?

Isten nem vár el tölünk nagy dolgokat. Nem várja, hogy szónokoljunk vagy csodákat tegyünk. Ő csak annyit kér, hogy higyük el, hogy Ő a Krisztus. Ő az aki meghalt én értem és te érted is. Fel se tudjuk  fogni milyen nagy áldozatot válalt értünk...És Ő nem kér cserébe egyebet csak azt, hogy higyünk benne. Ennyi az egész. És mégis mi emberek olyan gyarlok vagyunk, hogy elkényelmesdünk sokszor, és egy kesvés szolgálatot se valalunk érte, pedig Ő a legdégébatt adta értünk. Hogyha a hitetlenek nem szégyelik káromolni az Úr nevét, akkor mi miért szégyeljük megvallani azt? Miért vagyunk ilyenek? Miért nem vesszük észre Isten hatalmasságát. Mi csak egy porszem vagyunk számára. Egy szavába kerül, hogy eltöröljön minket, hiszen Ő a Krisztus!

Elcsüggedve

" Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." I Kor 4:16-18

  Az elmult napokban, nagyon elcsüggedtem, bizonyos dolgok miatt. Nem értettem, hogy miért nem válaszol már Isten a kérésemre. De az este ahogy olvastam az igét, ezt az igét kaptam Istentöl, amin elgondolkodtam. Igaz még most se kaptam választ, és lehet, hogy a válasz nem lessz, ha válaszol is, de nem csüggedek, mert minden mullandó, és csak az marad meg ami épitő. Nem tudom mi Istennek a terve velem. Annyi minden van amit még nem értek. De nem adom fel, hisz olyan Istenem van aki annyira szeret, hogy örök élettel ajándékozott meg, és csak ez számit, a többi dolog nem fontos. Csak a lelki dolgokkal szeretnék foglalkozni, és tudom, hogy a többi is ráadásul majd megadatik, hisz maga Isten mondta. De ha nem is lessz úgy, akkor sem forditok Istennek hátat, hisz szeretem Istent, és minden körülmények között is ki akarok tartani mellette!

Ifin...

A tegnap este az I Moz 22:1-12 olvastuk fel, ahol Isten probára teszi Ábrahamot. Sokszor mikor benünket próba ér, nem értjük, hogy miért is van az, csak késöbb értjük meg mikor a dolgok mögé látunk. A próbák a hivö embernek, jót takarnak, csak várnunk kell, mert amit most nem értünk, majd megfogjuk érteni. De csak úgy tudunk megálni a próbák közepette, ha a hitünk igazi. Ha nincsen igazi hitünk akkor, úgy járunk mint Péter: egy kis szélfujástol is megrémülünk, és elesünk. Bárcsak mindig szemelött tudnánk tartani Ábrahám életét, és töle venénk példát...

Hid Istenhez

Nézd meg, és lázsd Isten mekkora áldozatot vállalt te érted is!

Egyik versem....

           Te azt kérdezed...

Te azt kérdezed, hogy hol van Isten?

Mikor baj ér merre jár, hisz megigérte,

Hogy veled jár!?

Te azt kérdezed, hogy hol van Isten?

Miért nem ad enni az éhezöknek,

És miért hagya  magukra a szegényeket?

Te azt kérdezed, hogy hol van Isten?

Mikor a testvéred elesik,

Miért nem emeli fel?

De most Isten kérdezi, hogy hol vagy te?

Miért nem foglalkozol te a szegényel?

Te élsz boldogan mint hal a vizben,

De mi van a körülötted élökkel?

Ne várd, hogy Isten mindent helyeted tegyen,

Neked is munkálkodnod kell.

Vigyáz Isten számon kér,

Hogy testvéredért mit tettél!?

Jelenések 2:4-5

"De az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasanló cselekedeteidet, külömben elmegyek hozzád, és kimozditom gyertyatartódat a helyéböl, ha meg nem térsz!"

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát...

Nagyon szeretem ezt az éneket. És tényleg igy van, hogy ha hiszünk és bizunk Istenben teljes szivböl Ő nem okoz nekünk csalodást. Nagyon boldoggá tesz az, hogy ilyen Istenem van. Ő olyan sokszor bizonyitott mellettem, és érzem hogy velem van és nem hagy el bármi is ér. Nap mint nap érzem kegyelmét az életembe. Ennél csodálatosabb dolog nem történhetett volna velem, mint az hogy találkoztam Istennel és elfogadott engem bünöst és már várom a napot mikor végre szemtöl szembe megláthatom.:)

Táborban.....

Hát igen. A jelenetben is össze voltam törve, de igazábol is összetörtem a táborban. Nagyon áldásos volt számomra az egész hét, de fölleg a hétfö, mikor több lány is megtért, köztük az uncsim is. Mikor oda mentem hozzá, hogy megkérdezzem, hogy ö nem szeretne-e megtérni én magam is össze törtem. Elkezdett fájni, hogy ö nincsen megtérve, de föleg az fájt, hogy szinte semmit nem tettem még Istenért. Egy embert se vezettem még hozzá, és ha meg kell állnom elötte nincsen mit felmutassak. Üress kézzel kell megalnom elötte. Az az este nagyon elgondolkotatott. Azota igyekszek többet vállalni Istenért. Arra kérem Istent hogy használjon engem mint szolgája. Tegyen velem amit csak akar, én vállalom. Teljesen uj ember lettem. Isten csodálatosan munkálkodik az életemben. Megenged probákat az életemben, de csak azért mert nagyon szeret engem, és azt akarja, hogy engedjem, hogy Ő formáljon engem, még ha, az fáj is. Isten nem akar rosszatt, nekem. Ő mindenböl a legjobbat akarja, csak várni kell és amit most nem értünk azt majd késöbb megértjük és csak akkor fogjuk igazán értékelni. Én azt szoktam mondani ilyenkor, hogy: "Uram nem értelek, de bizom benned!" Tedd te is ezt!

Én Istenem

Egyszerüen, csak nézd meg, és figyelj a szövegre! El tudnád mondani te is ezt imádságként a szivedbe, úgy igazán?

Lánykörön...

Hétfö este az elöiteltekröl volt szó. Ez a téma pont nekem szolt. Mintha Anna tudta volna, hogy bennem igen is van elöitélet. Épp a lánykörre menet itelkeztem egy személy felett. De hála Istennek, hogy megszolitott, és azzonnal vádolt a lelkiismeretem. De jo, hogy még volt számomra  másik nap, és megtudtam beszélni azzal a személyel, és bocsánatot kérhettem tölle...Ez volt az elsö alkalom, hogy ilyet tettem.....Sajnálom, hogy eddig nem igy gyakoroltam....Sokkal jobb az embernek a szemébe megmondani, mindsem a háta mögött kibeszélni, mert lehet, hogy engem is épp ugy kibeszélnek az emberek, és nem esik jol....Tehát, amit magadnak nem akarsz, ne akard a felebarétodnak sem....

Holnaptól leszek szomorú

  Holnaptól leszek szomorú, holnaptól! De ma, örülni fogok! Mire jó szomorúnak lenni, mire jó? Miért fúj a gonosz szél? Miért kell keseregnem ma a holnap miatt? Talán a holnap jó, talán a holnap világos. Talán holnap még sütni fog a nap és nem lesz okom a szomorúságra. Holnaptól leszek szomorú, holnaptól! De MA, MA örülni fogok! És minden keserü napnak ezt fogom mondani: Holnaptól leszek szomorú, MA NEM!

Istan vár ránk......

"Istenhez akkor jutunk a legközelebb, amikor igazán bajba vagyunk. Akkor halljuk Őt, amikor levetkőzük büszkeségünket, nagyképüségünket. Amikor senkire sem számithatunk, csak Rá. Fájdalmas mikor ide jutunk, ám Isten ott van, már VÁR RÁNK!"

Kőbe vésbe

Egy nap két barátnak a sivatagon át vezetett az útja. Elkeztek beszélgetni, ám csakhamar csúnyán összevesztek. Az egyikük úgy felháborodott, hogy acul ütötte barátját, akinek ez nagyon rosszulesett. Az a barát, akit arcul ütöttek anélkül, hogy szólt volna bármit, beleirta a homokba: "Ma a legjobb barátom arcul ütött!" Mentek tovább a sivatagban. Néhány óra múlva egy oázishoz értek és elhatározták, hogy megfürödnek. Az ember, akit arcul ütöttek, hirtelen fuldokolni kezdett, mire barátja azonnal segitségére sietett, és kimentette őt a partra. Néhány perc múlva magához tért. Körülnézett és meglátott egy kővet. Szó nélkül felállt, maga elé tette a kővet, és gondosan belevéste: "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!" A barátja, aki előzőleg arcul ütötte,-majd késöbb megmentette az életét megkérdezte: "Mikor megütöttelek: homokba irtad. Most meg köbe vésted, hogy megmentettelek. Miért? Barátja igy válaszolt: "Tudod, mikor valaki megbánt, csak a homokba szabad irnunk, hogy a megbocsátás szele törölje el a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk véssük kőbe, hogy soha, senki el ne törölhesse!"