~ Hetfo este a predikaciobol megfogott egy kerdes: "Tudnank mi ugy enekelni, hogy konnyes legyen a szemunk?" Ezen a kerdesen egy kicsit elgondolkodtam. Olyan soszor ugy vagyok, hogy csak eneklek, nem figyelve a szovegre, se semmi masra. S gondolom nem csak en vagyok ezzel igy. Hol van a lelkesedes? Hol van az Isten iranti buzgolkodas? Miert vagyunk milyen fasultak? Talan megszoktuk mar, es csak eneklunk, hogy egy kicsit felebredjunk... En szeretnek ugy enekelni, hogy az szivbol jojon. Hisz az is egy istenimadat.....
~ Egy masik gondolat ami megragadott, hogy "Te miert jottel el?" Talan sokszor eszre se veszuk, de csak megszokasbol jarunk gyulekezetbe. Nem azert megyeunk el mert vagyunk Isten utan, hanem mert ugy illik, hogy kell menni, ha mar vasarnap van. Velem is megtortenik ez..... Szeretnek jobban vagyni Isten utan. Bar en nagyon szeretek imahazba jarni. Csak ott erzem magam igazan jol, de nem szeretnem azt, hogy ez csak egy jo szokasom legyen. Isten uzenete miatt szeretnek jarni tovabbra is!
~ Aztan Istenben, akkor is kell biznunk, mikor televagyunk miertekkel, hisz O szeret minket, es csak a javunkat akarja! Akkor is kell biznunk, ha korulottunk minden sotet, de O akkor is latja a helyes utat. Feltetel nelkul meg kell biznunk Istenben!
~ A legfajobb seb az, amikor masokat bantunk meg! Es en pont ilyen vagyok. Engem az sokkal jobban bant, ha en okozok valakinek fajdalmat, mint az amikor mas okoz nekem! Nem szeretem ha haragszanak ram! Annal nagyobb teher nekem nem kell! Epp ezert szeretem minnel hamarabb tisztazni a dolgokat. Ahogy a tegnap is megtortent velem. Valakinek mondtam valamit, ami eloszor nekem esett roszul, de uttanna rajottem, hogy talan amit mondtam a masiknak megroszabbul esett! Hat a tegnap este nem tudtam mi van velem. Lefekudtem, s gondoltam reggelre majd elmulik. De nem igy lett! Egesz delelott nem talaltam a helyemet. Olyan roszul ereztem magam! Aztan mar nem birtam tovabb es irtam egy smst annak a szemelynek, s elmondtam neki, hogy mit erzek, s, hogy nagyon sajnalom! Aztan ma este odajott hozzam, megolelt es elmondta, hogy nem haragszik! Jaj el se hiszitek milyen jol erzem most magam! Rajottem, hogy sokkal jobb dolog az mikor neked bocsatanak meg, mint mikor te kell megbocsajts! El se tudom mondani azt az erzest ami most bennem van! De nagyon jo!:) Es Isten is olyan sokszor megbocsajtott nekem! Milyen jo, hogy nem faradt bele. Pedig Ot bantom meg a legtobbszor...Nagyon szegyelem magam emitatt. De jo tudni, hogy O meg igy is szeret engem! Tudja gyarlosagomat, es megis szeret! Ezert nemtudok neki halat adni, hisz nem erdemlem meg...!!!!!!!