Vasárnap délutaán elköszöntem a gyülekezettöl... Fájó szivel tettem, mert nagyon fog hiányozni nekem a gyülekezet. Spanyolba csak román imaházba mehetek, és sajnos nem fogok mindent érteni, de hiszem, hogy Isten igéje ott is rámtalál, de oda is csak ritkán juthatok el mert messze van...Hiányozni fognak az énekek, a fuvos, az énekkar, az ifjuság, a lánykör, a prádikaciók, egszoval minden. Már várom, hogy jöjek vissza... Ezekkel az igeversekkel búcsúztam: "Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok. Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be. A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká, Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen." 1 Péter 5:6-11
A lelkipásztor meg ezzel az igeversel köszönt el tölem ami számomra sokatmondó, és ekképpen szeretnék cselekedni: "
El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz." Józsué 1:8
