Pap Marti hazakoltozott. Talan nem ertjuk, hogy miert, de Isten ugy latta jonak, hogy szenvedesei vegleg elmuljanak. Egyik szemunk sir a masik nevet, hisz boztosak lehetunk benne, hogy mostmar maga Isten vigasztalja ot, de ugyanakkor hianyozni fog nekunk, hisz mely nyomott hagyott bennunk. Bennem legalabb is biztos. Nagy pelda volt o szamomra a kitartasaban, egy percig se lankadtt meg, es imadkozva tert haza!
