Zsolt 55:23

" Vesd az Urra terhedet, es o gondot visel rad! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz."

~ Ezt ma nagyon erdekes modon kaptam. Mivel marcius 1 van, ifjusagin a fiukat megleptuk egy kis szendvicsel es muffinal. A muffinba meg elrejtettunk 1-1 igeverset. Es mivel maradt meg muffin a baratnom "csempeszet" ki 2 muffint, es az enyembe pont ez az igevers volt. Tudom, hogy ez nem veletlen volt mert epp szuksegem volt erre az igeversre erosites keppen. Milyen jo az, hogy van valaki aki ismer minekt, es tudja, hogy mikor mire van epp szuksegunk, es O azzonnal ott van, hogy segitsen!

"Bar vak voltam, most latok!"

Igen! Vakvoltam! Nagyon vak! Hosszu ideig nem vettem eszre, hogy bunben elek. Vagy egyszereuen csak nem akartam latni. Ha egy bunhoz sokaig ragaszkodik az ember, nehezen tud megvallni tole. Talan nem is volt bun, de akadaj volt Isten es koztem! Es ha nem is bun de akadaly akkor azt le kell kuzdeni, mert ha nem, soha nem erem el a vegcelt. Sajnalok minden percet amit elfecsereltem olyan dolgokra amik hiabavalok voltak. Sajnos az idot nem lehet visszapergetni, pedig szivesen megttennem. Egeszen oviskoromig mennek vissza. Ha megtehetnem teljesen maskepp tennek minden. Persze mondani konnyu, de szerintem ha vissza is mehetnek, beleesnek ugyan azokba a hibakba, hisz ember vagyok es nem egy beprogramozott robot, hogy mast ne tegyek, csak azt amit parancsba kapott! De meg elottem az elet es elehetek maskepp mint eddig nem igaz? A lenyeg az, hogy mostmar latok! Szeretnem ha ezutan Isten lenne az en szemem, es mindent ugy latni, ahogy O lat!