Egyik versem....

           Te azt kérdezed...

Te azt kérdezed, hogy hol van Isten?

Mikor baj ér merre jár, hisz megigérte,

Hogy veled jár!?

Te azt kérdezed, hogy hol van Isten?

Miért nem ad enni az éhezöknek,

És miért hagya  magukra a szegényeket?

Te azt kérdezed, hogy hol van Isten?

Mikor a testvéred elesik,

Miért nem emeli fel?

De most Isten kérdezi, hogy hol vagy te?

Miért nem foglalkozol te a szegényel?

Te élsz boldogan mint hal a vizben,

De mi van a körülötted élökkel?

Ne várd, hogy Isten mindent helyeted tegyen,

Neked is munkálkodnod kell.

Vigyáz Isten számon kér,

Hogy testvéredért mit tettél!?

Jelenések 2:4-5

"De az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasanló cselekedeteidet, külömben elmegyek hozzád, és kimozditom gyertyatartódat a helyéböl, ha meg nem térsz!"

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát...

Nagyon szeretem ezt az éneket. És tényleg igy van, hogy ha hiszünk és bizunk Istenben teljes szivböl Ő nem okoz nekünk csalodást. Nagyon boldoggá tesz az, hogy ilyen Istenem van. Ő olyan sokszor bizonyitott mellettem, és érzem hogy velem van és nem hagy el bármi is ér. Nap mint nap érzem kegyelmét az életembe. Ennél csodálatosabb dolog nem történhetett volna velem, mint az hogy találkoztam Istennel és elfogadott engem bünöst és már várom a napot mikor végre szemtöl szembe megláthatom.:)

Táborban.....

Hát igen. A jelenetben is össze voltam törve, de igazábol is összetörtem a táborban. Nagyon áldásos volt számomra az egész hét, de fölleg a hétfö, mikor több lány is megtért, köztük az uncsim is. Mikor oda mentem hozzá, hogy megkérdezzem, hogy ö nem szeretne-e megtérni én magam is össze törtem. Elkezdett fájni, hogy ö nincsen megtérve, de föleg az fájt, hogy szinte semmit nem tettem még Istenért. Egy embert se vezettem még hozzá, és ha meg kell állnom elötte nincsen mit felmutassak. Üress kézzel kell megalnom elötte. Az az este nagyon elgondolkotatott. Azota igyekszek többet vállalni Istenért. Arra kérem Istent hogy használjon engem mint szolgája. Tegyen velem amit csak akar, én vállalom. Teljesen uj ember lettem. Isten csodálatosan munkálkodik az életemben. Megenged probákat az életemben, de csak azért mert nagyon szeret engem, és azt akarja, hogy engedjem, hogy Ő formáljon engem, még ha, az fáj is. Isten nem akar rosszatt, nekem. Ő mindenböl a legjobbat akarja, csak várni kell és amit most nem értünk azt majd késöbb megértjük és csak akkor fogjuk igazán értékelni. Én azt szoktam mondani ilyenkor, hogy: "Uram nem értelek, de bizom benned!" Tedd te is ezt!