A zene szamomra egy olyan ezkoz, ami atsegit a szurke hetkoznapokon. A zene az eletem resze lett, oly annyira, hogy nem tudnam elkepzelni az eletem zene nelkul. Miert is? Azert mert ha maganyra, vigaszra, csendre van szuksegem, a zenehez fordulok. Lehet nem ertitek, de en nagyon is. Voltal mar ugy, hogy menekultel valami elol, de nem tudtal? En mar igen. Isten olyan keresztet helyezett a valamra, amit minden nap hordoznom kell. Es mikor tul neheznek tunik, mikor ugy erzem nem birom mar, veszem a fulhallgatot es a zenet felhuzom es a kinti vilag megszunik letezni. Egy uj vilagba erzem magam. Szamomra ez jelenti a csendet, beket.....Nem szeretem hangosan hallgatni a zenet, mert tudom, hogy nem egezseges, de neha rakenyszrulok. Nagyon szeretem a zenet. Megnyuktat, vigasztal, atsegit a nehez napokon. De a zene nem csak a nehez napokra jo, mert a vidam napokon is mindig velem van...Isten tudja a legjobban, hogy mire van nekem szuksegem, de halas vagyok neki, hogy a zenet megalkodta, es tudom, hogy en miattam is alkodta. Tudta, hogy mennyire nagy szuksegem lesz ra......