A tegnap este, a predikacio kozbe, visszagondltam, arra mikor megtertem. Barcsak tobbet tennem. Azt a boldogsagot, amit akkor ereztem, semmi felul nem multe meg. Olyan boldog voltam, es olyan konnyunke ereztem magam, mint aki a fellegekben jar. Mi tortent azota? Hova lett az a boldogsag? Az a tuz ami akkor eget bennem.....Sajnos az elet problemai, a bun ezt a boldogsagot mindig elfelejteti velem.Neha lagymeleg eletet elek, ami kiabrandito szamomra. Szeretnek forro, buzgo lenni lelkileg. Szeretnek mindig Isten utan vagyodni, epekedni es tenni erte dolgokat. Nem akarom, hogy az en problemaim kizarjak Ot az eletembol. Azon gondolkodtam meg, hogy ha akkor olyan boldog voltam, buneimtol szabad, akkor milyen boldog lehet majd a Menybe? Ott tenyleg nem lesz semmi bun, fajdalom... Oh en ugy vagyom mar oda. Ahogy a tegnap este mondta valaki a bizonysagteveseben, hogy szamolja az idot, hogy mikor kell itthagyja ezt a nyomortanyat, ugyanugy szamolom en is! Mar nagyon vagyom oda. Vagyom az en Uramal lenni. Vagyom arra, hogy Ot szolgalhassam tisztan, bun nelkul. Mi jo lesz ott nalla font!!!!!!!!!!!!!!!!