Lánykörön...

Hétfö este az elöiteltekröl volt szó. Ez a téma pont nekem szolt. Mintha Anna tudta volna, hogy bennem igen is van elöitélet. Épp a lánykörre menet itelkeztem egy személy felett. De hála Istennek, hogy megszolitott, és azzonnal vádolt a lelkiismeretem. De jo, hogy még volt számomra  másik nap, és megtudtam beszélni azzal a személyel, és bocsánatot kérhettem tölle...Ez volt az elsö alkalom, hogy ilyet tettem.....Sajnálom, hogy eddig nem igy gyakoroltam....Sokkal jobb az embernek a szemébe megmondani, mindsem a háta mögött kibeszélni, mert lehet, hogy engem is épp ugy kibeszélnek az emberek, és nem esik jol....Tehát, amit magadnak nem akarsz, ne akard a felebarétodnak sem....

Holnaptól leszek szomorú

  Holnaptól leszek szomorú, holnaptól! De ma, örülni fogok! Mire jó szomorúnak lenni, mire jó? Miért fúj a gonosz szél? Miért kell keseregnem ma a holnap miatt? Talán a holnap jó, talán a holnap világos. Talán holnap még sütni fog a nap és nem lesz okom a szomorúságra. Holnaptól leszek szomorú, holnaptól! De MA, MA örülni fogok! És minden keserü napnak ezt fogom mondani: Holnaptól leszek szomorú, MA NEM!