Azt hiszem nem birom tovabb. Igaz ezt mar nagyon sokat mondtam, de valahogy ezzel mostmar tenyleg igy vagyok. Aki jobban ismer engem, azt tudja, hogy nagyon sokat szomorkodom. Hogy miert is? Hat most elmondom nektek, hogy nehogy azt hidje valaki, hogy depreszios vagyok, mert nem. Tehat mindennek az oka ez: 2 reszegessel lakok egy fedel alatt. Edesanyamat idegileg mar tonker tettek (amin nem csodalkozom), es anyam meg engem fog idegileg kikesziteni. Hogy minek? Mert mivel o mar kivan, nagyon sokszor akarata ellenere is, de rajtam vezeti le. Nagyon bant engem az, hogy edesanyam, sajnos nem mindig Isten utjan jar... Oh, a lelkem ordit, csak senki se halja. Mar belefaradtam a sok veszekedesbe, orditasba, csunyabeszedbe...Es a legszomorubb az, hogy en hiaba is mondom, anyumnak, hogy hagya abba...meghallgatni meghallgat, de addig is tart az....Ha tudnatok mik mennek itt vegbe, talan 1 napot se ulnetek itt (pedig meg negyedenek a negyedet se mondtam el)....Sokszor ugy erzem, hogy a csaladi hatterem miatt sokan kerulnek. Valahogy en mindig lathatattlan vagyok az emberek szamara. El se hiszitek, milyen roszul esik ez neha...Nem tudom, lehet velem van a hiba, de ez valahogy kezd tul sok lenni nekem....Mindenki azt mondja, hogy legyek vidam, mert igazabol az vagyok en, de tevednek....Az csak alarc...En probalok eros lenni, probalok elfogadni mindent ugy ahogy van, de neha ez a kereszt amit Isten ram tett, olyan neheznek tunik, es ugy erzem, hogy ugy igazabol senki se ert meg engem. Persze, most nehogy azt hidjetek, hogy nem Istenhez jovok ezzekkel a problemaimmal, mert ki mas segithene rajtam ha nem O? Tan az egyetlen jo dolog ami tortent az eletmbe az az, hogy gyermeke lehetek. Hogy elfogadott engem igy ahogy vagyok. Akar hogy is a fo, hogy lelkileg gazdag vagyok, hisz a legnagyobb kikncs az enyem: Jezus Krisztus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése