Tudod, sokszor hívtalak,de ma másképp szól e hang
mert ma nem azt kérem, hogy adj még, nem könyörgök: figyelj rám,
csak azt mondom, hogy szeretlek, Atyám!
Szeretlek Uram, hálám szívemből fakad, hiszen
mindent látsz Te bennem, hatalmad olyan nagy.
Szeretlek Uram, hálám szívemből fakad és éneklem,
hogy áldott légy Uram!
Ismét térden állok én, s tudom hogy hallgatsz rám.
Bár sokszor hideg szavakat szól kopott és halk imám,
De most el kell, hogy mondjam egyszer, amit oly
rég szeretnék, hogy szeretlek, a szívem csak tiéd!
~Nagyon szeretem ezt az eneket. Mindig az en buneimre es a lagymeleg eletemre emlekeztett. Be kell lattnom, hogy az en imaim is mind kopottak es szurkek. Nincs benne semmi elet. Csodalkozom azon , hogy Isten meg mindig turelmes hozzam! Nem erdemlem en meg! Tudom, hogy en vagyok a hibas. Senkire sem foghatom. Szeretnem komolyabban venni az imadsagot, es tobbet imadkozni. Ha nem imadkozunk akkor az eronk fogy, es en is erzem, hogy minnel kevesebb idot toltok az imaval annal gyengebb es sebezhetobb vagyok. Fel akarok allni ebbol az eletbol! Szeretnek ujbol buzgo lenni es mindentol szabad. Mert mig nem uresitem meg teljesen az eletem, nem kaphatom meg Isten aldasat sem. Szeretnek tenyleg mindent Isten kezebe bizni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése