Ez a mondat az enekbol, mindig elgondolkoztatt. "Meglesz-e velem elegedve?" Isten elott megalni, eletunk legfontosabb es legnagyobb esemenye. Nem kis dolog lesz. O szent, tiszta, es igaz. Az O merceje sokkal nagyobb mint a mienk. Epp ezert kel vigyazunk a lepteinkre. Most meg lehet valtoztatni, de ha mar ott allunk vele szembe, onnan nincs vissza ut. En szeretnek ugy elni, tenni, beszelni, stb, hogy Isten meg legyen velem elegedve. Tudom az en erom keves, de ha O melettem halad, akkor kepes leszek. Egyedul nem fog menni. Nem tudom, hogy mi var meg ram, de barmi is er szeretenk ugy eljarni, hogy Isten majd azt mondhassa nekem: "Jol vagyon, jo es hu szolgam!" Az Ordok nagyon tamad (legalabb is engem). Tudja, hol vagyok gyenge, tudja hol vagyok a legsebezhetobb, es azt mindig kihasznalja. Ha abba a pillantba kene megaljak Isten elott, mikor a Satan eleri celjat rajtam, biztos nem lenne megelegedve velem. Neha belem hasit ez a gondolat, es annyira faj, hogy mindig ugyan ott esek el, mint azelott nap:( Es, hogy mennyi idom van meg hatra, mig meg kell alljak Elotte, nem tudom! De kerem az Urat, hogy kegyelmevel araszon el, es ha elesek O emeljen fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése