Ott voltam en is.
Ott voltam mikor elfogtak,
S a tanitvanyokkal en is elfutottam.
En voltam az ki kialtotta:
“Feszitzsd meg!”
En voltam Pilatus ,
Ki kezeit mosta,
S majd a halalos iteletet kimondta.
Ott alltam en is.Alltam, s neztem.
Neztem, ahogy szenvedett ertem.
Tudtam, hogy en tettem,
A fahoz a kezet en szegeztem.
En voltam az, ki kicsufolta,
S ecettel kinalta.
Megvertem, megkinoztam,
A tovist, ki homlokara tette,
Az is en voltam.
Es O mit tett?
Mindent valalt ertem.
Csendbe turte mindazt,
Mit ellene elkovettem.
Nem vadolt, meg se szolalt.
Csak csendesen ramnezet,
S a tekintetebol mindent megertettem:
“ Igen! Miattad csungok itt a kereszten.
Miattad valaltam mindent,
Azert mert szeretlek!
Az en verem, eleg neked.
Meghalok, de ne feled,
Feltamaodok, te erted!”
Harom nap telet el.
A sirhoz igyekeztem,
Hogy a testet megkenjem.
A sir ures! Megremult testem, lelkem!
Hova lett az en Mesterem?
“ Kit keresel?”- szolt egy hang.
“Mesteremet! A Mesteremet keresem!
Mond! Mond hova tetted?
“Ne sirj gyeremekem!
Nem emlekszel mit tettem!?
Emlekeszel meghaltam?
De te voltal az akiert feltamadtam!
Ha en a sirban maradok,
Te orok eletet nem kapsz!
Valalnom kelett mindent,
Hogy tegedet megmenselek.”
Felneztem ra, s meglattam.
Meglattam, Ot aki megmentett!
Ot aki ma is el.
El, mert el a szivemben!
